Imádok motorozni. Nagyon szeretem a gépek búgását, a szabadság érzését, a sebességet, még az is, ahogyan felhajtom a plexit és a szél belecsap az arcomba. Motoros lány vagyok, és büszke rá!
Persze a motorozásom története nem volt mindig ennyire kerek. Az “én időmben” még egyáltalán nem volt annyira egyszerű a motoros jogosítvány megszerzése, mint mostanában.
Néhány évvel ezelőtt még mélyen a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki szerette volna komolyan venni ezt a sportot/hobbit/életformát. Amikor én kezdtem, még nagyon ritka volt, hogy itthon jó áron lehessen nem leharcolt állapotú, használt nagymotort vásárolni, főleg olyat, amelyik az én méreteimhez alkalmas. A fiúk mind a legnagyobb gépekre hajtottak – ha behoztak egy használt motort “németből”, az többnyire akkora volt, hogy a 45 kilómmal már a sztenderről sem tudtam leszedni. A fiatalabb motorosok, vagy akiknek nem korlátlan jogosítványuk volt, többnyire rászorultak az ezer éves ETZ-kre és MZ-kre – ezek kiváló motorok, de ha az ember túrázni szeretne, akkor ezekkel az öreg masinákkal jó estéllyel többet szerelget majd az út mentén, mint amennyit elölt a nyeregben.
Szóval, amikor én szereztem motoros jogosítványt, akkor többnyire már a tanulómotor-vásárlásnál komoly akadályokba ütközött az ember lánya. És akkor még szükség volt rá, hogy egy olyan motoros iskolát találjon, ahol hajlandóak fogadni akkor is, ha… HA LÁNY!
Ez az egyik legszűkebb keresztmetszete a tanulásnak. Ha valaki motoros iskolába megy, akkor könnyen belefut két nagyon negatív oktatótípusba. Az egyik egyszerűen nem szeret tanítani. Pláne nőket nem. Az olyan motorosokat kedveli, akik a szántóföld szélén, a parkolóban, a mellékutakon már mindent megtanultak apu vagy a haverok motorján, esetleg fiatal koruk óta mopedeznek, és tulajdonképpen már csak meg kell tanítani végigmenni őket a pályán a nagymotorral is. Vagy még ennyit sem…
A másik típus egyszerűen csak nem szereti a nőket. Az a prekoncepciója, hogy nem elég alázatosak és amúgy sem tudnak vezetni. Egy ilyen oktatónál, ha hibázol, azonnal szidalmak áradata zúdul rád, és könnyen elveszi a kedvedet a motorozástól.
Nekem hatalmas szerencsém volt, mert sikerült egy nagyon lelkiismeretes tanárt találnom, aki az összes fontos tippet és trükköt megosztotta velem. Neki köszönhetem, hogy mopedező kislányból igazi, vagány motoros nővé értem. Ismerem több tanítványát is, mindenki felelősen és biztonságosan tud menni. Ez autósoknak, motorosoknak is azt jelenti, hogy nyugodtan és békében élhetünk egymás mellett.
Amikor én tanultam a motor jogosítvány árak sem voltak ennyire kedvezőek. Ma már belépő szintű (B125-ös) jogosítványt akár néhány óra vezetéssel, pár tízezer forintért szerezhetünk, ha van B-kategóriás papírunk. Ezzel a jogosítvánnyal már egészen komoly motorokat vezethetünk, ha megvan a kellő gyakorlatunk. Persze ezt a motorozási formát elő sorban azoknak ajánlom, akinek már van egy kis rutinjuk, mondjuk korábban robogóztak előtte. Akkor is érdemes ezt a tanfolyamot elvégezni, ha szeretnénk később magasabb kategóriára váltani. Egyrészt megúszhatjuk a plusz KRESZ tanfolyamot, másrészt lehetőségünk van arra, hogy gyakoroljunk egy kicsit, mielőtt tényleg olyan motor nyergébe ülünk, amelyik már gyakorlottabb “lovast” igényel.
A B125-ös jogosítvánnyal nem veszítünk semmit, kb. ugyanannyiba kerül, mintha pótórát vettünk volna az A2-es vagy a korlátlan A kategóriához. Remek lehetőség viszont arra, hogy egy szezont valamilyen tanulómotorral motorozzunk legalább.
Mivel motoros gyakorlati vizsgát csak március elejétől október végéig lehet tenni (az időjárás miatt), ezért alaposan meg kell fontolni, hogy mikor vágunk bele a tanfolyamba. Ha már van egy A1-es jogosítványunk, gyorsabban túl tudunk lenni a vizsgán a szezon elején, így hamarabb válthatunk motort, nagyobb gyakorlattal tehetjük le őszre a járgányt.
Amikor a motoros jogosítvány megszerzéséről van szó, természetesen nem csak az a kérdés, hogy mikor kapjuk kézhez a papírt. Motorozni, bár nagyon jó, de veszélyes is egyben. Éppen ezért nem mellékes, hogy milyen tudással vágunk neki az utaknak. Érdemes csak akkor abbahagyni a tanulást, ha már a legtöbb helyzetet megtanultuk kezelni.
Amikor én kezdtem a motorozást, a szüleim nagyon aggódtak – érthető, hiszen ők végképp egyetlen nőt sem láttak, aki nagymotorral indult neki világot látni. Éppen ezért, nekem már az elején volt egy egészséges veszélyérzetem és nem bíztam el magam a tanfolyam és a vizsga után sem.
Akkoriban még nem voltak ilyen szuper, kuponos akciók, mint azon az oldalon, amit fent mutattam. Én bizony keményen a zsebembe nyúltam és a fél fizetésemet otthagytam a motoros tréningeken az első szezonban. Ezeken az alkalmakon tapasztalt oktatók segítettek abban, hogyan reagáljunk a váratlan kihívásokra. Megmutatták, mit csináljunk például, ha hirtelen egy kátyú kerül elénk. Az akkori barátommal elmentünk egy olyan tréningre is, ahol az utassal motorozást tanították, így aztán annak a rejtelmeibe is alaposan beleláttunk, később pedig sokszor egy motorral vágtunk neki a hosszabb túráknak – így az egyikünk pihenni tudott – sokkal messzebbre eljutottunk.
Sajnos persze nem a motorvásárlás és a jogosítványszerzés jelentik az egyetlen költséget a motorozás során. A legtöbben nem számolnak azzal, hogy a motort karban kell tartani. Egy autó esetében egy icipicit kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a technikának. A motor sokkal több csupasz alkatrésszel rendelkezik és teljesen másképpen működik, mint egy autó. Éppen ezért folyamatos, gondos karbantartásra van szükség. Ez pedig, főleg a régi gépek esetében, rengeteg pénzt tud felemészteni. Az oldalon található kuponok egyébként ebben is segítenek. Aki komolyan veszi a motorozást, a legtöbb esetben automatikusan megtanulja azt is, hogy hogyan tudja megoldani a kisebb javításokat házilag. Hangsúlyozottan a kisebbeket..
Egy másik gyakran rejtve maradó költség a védőfelszerelés vásárlása. Az a tapasztalatom, hogy ezeken a dolgokon nem érdemes spórolni. Mindig azt darabot kell választani, amelyik a legjobb, amit megengedhetünk magunknak.
A filléres bukósisakkal nem feltétlenül az a baj, hogy nem nyújt megfelelő védelmet az esésnél. Ma már nagyon szigorúak a biztonsági előírások, így szinte lehetetlen, hogy olyan sisak vagy más védőfelszerelés kerüljön forgalomba, amelyik nem ad valamilyen biztonságot a tulajdonosának. Hatalmas különbségek vannak persze sisak és sisak között, de legtöbbször még az olcsó sisakok is alkalmasak arra, hogy megmentsék a rajta ülő életét. Csak sajnos egyáltalán nem mindegy, hatalmas ütést kap-e a fejünk, vagy szinte teljesen csillapítja azt a védőfelszerelés.
Az is fontos szempont, hogy a ruhánk mennyire kényelmes. Az útnak neki lehet vágni használtan vett, vagy filléres felszereléssel is, de az 50. kilométer után mindez nagyon kényelmetlen lesz. Az olcsó sisak nehéz és szorít, fejfájást okozhat. A kevésbé jó minőségű ruhák nem szellőznek eléggé, nem vízállóak, vagy egyszerűen csak peregni kezdenek néhány használat után. A felszerelésen nem érdemes spórolni, ezen is múlik, hogy mekkora lesz a motorozás iránti lelkesedésünk.
Az oldalon található kuponok nagyon sokat segítenek abban, hogy megfelelő ruházatot tudj vásárolni. Ez főleg az elején azért jelent sokat, mert nem tudhatod pontosan, mi az, amiben szeretsz motorozni és ami 4-5 túra, vagy 150-200 kilométer után, esőben, szélben, tűző napon is kényelmes neked. Ha kedvezménnyel tudsz vásárolni, bátrabban kísérletezhetsz és sokkal hamarabb, kevesebb áldozat árán áll össze a megfelelő felszerelésed.
Szerintem használd ki a mostani alkalmat és ha jól boldogulsz, akkor nagyon kicsi befektetéssel összeállhat a saját motoros felszerelésed, amelyikkel minden helyzetben élvezetesen tudsz vezetni. Ha most elkezded a jogosítványszerzést, még van esély rá, hogy ebben a szezonban önállóan motorozhass. Miért várnál tovább?