Emlékeztek rá, hogy a múltkor meséltem, hogy férjhez megy a barátnőm?
Az esküvő csodás volt. Minden a lehető legprofibb módon zajlott, a szervezéstől a kivitelezésig, gyönyörű volt a ruhája, fantaszikusak az ételek, csodás a hangulat.
Az esküvő után nászútra mentek az újdonsült férjével Dominikára, amiről a múlthéten tértek haza. Nem is volt kérdés, hogy másnapra rögtön meg is beszéltünk egy találkozót, hogy megtartsa az élménybeszámolóját, valamint kifaggassam, mert úgy megszoktam, hogy az esküvői tanúskodás feladattal jár és most hogy ez nincs, eléggé unatkozom, gondoltam hátha nemsokára előbújik egy keresztgyerek, és helyre áll a világ rendje számomra.
Beültünk a kedvenc kávézónkba Siklóson, és miután vagy 20 ember gratulációját végighallgattuk, jó részletes beszámolót kaptam a nászútról és a jövőbeni tervekről. Kissé meglepődtem, mikor prezentálta, hogy igazából minden nagyon szuper, de ő el akar válni. Először azt hittem viccel, e mikor megláttam a szemében a csillogást, amit akkor láttam utoljára, mikor gimiben ellopták a kedvenc tolltartóját és fél évig a zsbében hordta az egy szem tollát és ceruzáját, már tudtam, hogy tényleg baj van.
Mikor kértem, hogy fejtse ki egy kicsit bővebben, mégis mi oka lehet, hogy két hét után neki elég is lett a házasságból, szinte örjöngve mesélte, hogy a nászút kellős közepén, mikor a hangulat már éppen kezdett a tetőfokára hágni, a férje megfázott. Ebben nem is lenne semmi rendkívüli, de aki már látott beteg férfit szenvedni, és hozzáadja, hogy mindez a nászúton történt, ahol nem a papírzsepkendőknek kellett volna repdesnie, hanem az ifjú párnak a boldogságtól, annak máris tisztul a kép. És a barátnőm férje, mint kiderült, az a kifejezetten szenvedős fajta.
A drágám elmesélte, hogy napokig ki sem mozdultak a szállodából, egy idő után rengeteget veszekedtek és mire hazaértek, szinte egymáshoz sem szóltak, úgy elmérgesedett a helyzet.
A férje kiakadt, hogy nem törődik a „halálos“ betegségével, míg ő azon, hogy nászútra jóesetben csak egyszer megy az ember, miért kellett neki most betegápolónőt játszania, egy szimpla kis megfázás, torokfájás miatt!
Próbáltam néhány ésszerű kérdést feltenni, hogy jobban átlássam a helyzetet, de a beszélgetés közepére teljes volt a tanácstalanság. Szegény, teljesen ki volt borulva, örjöngve mesélte nekem, hogy nehogy azt higyjem, hogy egyszerű egy ilyen helyzetet kezelni a világ másik felén. Mert hogy Dominikán, a patikában is teljesen más féle gyógyszerek vannak. Nem úgy megy, hogy az ember kér egy Tantum Verde spray-t, befújja az érintett területet, az a nyálkahártyán pikk-pakk felszívódik és megyünk tovább! De még olyan sincsen, hogy hopp lecsúszik egy Neocitrán, egy nap a takaró alatt és megyünk tovább. De nem ám. Ott gyógyszerek nélkül kell egy „gyilkos“ náthát túlélni, mert hát ugye ismeretlen dolgokat nem veszünk be, és lássuk be, hogy ez egy felnőtt, életerős férfinek nem egyszerű feladat.
Még szerencse, hogy a kedvenc kávézónkban bort is lehet fogyasztani, mert mikor már láttam, hogy mindjárt felrobban, gyorsan rendeltem egy pohárral, hiszen az mindig megnyugtatja.
Mikor már úgy nézett ki, hogy a pulzusa a normál tartományba esik, megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ez egy általános jelenség, ne vegye magára az esetet, és ne aggódjon, ha gyerekük lesz, majd a hiszti dupla dózisban fog érkezni, tehát a feladat nem a menekülés, hanem a megoldáskeresés.
A harmadik pohár bor és vagy egy órányi hegyibeszéd után átestünk a ló túloldalára és már ő is érzéketlennek tartotta magát, amiért nem törődött megfelelőképpen a férje problémájával és elkönyvelte, hogy ő egy szörnyű feleség.
Természetesen biztosítottam róla, hogy ez nincs így, aztán rábeszéltem, hogy ezt bizonyítandó hívja fel, és még azonmelegében rendezzék a konfliktust, mert őszintén szólva eléggé bepánikoltam, hogy a végén tényleg lesz feladatom, csak nem a gyerekfelügyelet, hanem a válás utáni romok takarítása.
Természetesen minden kisimult az este végére, a szerelmesek kibékültek egymással, megbeszélték a sérelmeket és happy and-del zárult a story. Büszke voltam magamra, hogy ismét sikerült segítenem és kisimítanom köztük a gyűrődéseket.
És mivel túlságosan is ráérek, tovább is gondoltam a dolgot, vajon milyen segítő tanácsot adhatnék a nászútra készülő fiatal házasoknak, hogy még váletlenül se végződjön válással az utazás, ha az egyik fél megbetegedne.
Elkezdtem összeírni a listát, de úgy belelendültem, hogy a harmadik A4-es oldal végére rájöttem, hogy felesleges ez az óriási hercehurca.
Az egyetlen igazi, mindent megoldó, őszinte tanácsom a nászútra készülő fiatal pároknak a következő:
Senki ne induljon el a világ másik végére Tantum Verde spray nélkül!