Siklós, mint minden bortermelő vidék, az idegenforgalomra kell, hogy támaszkodjon, gazdasági szempontból. Ez működött is nagyon hosszú ideig, de ez ugyan úgy mint minden iparág, hogy szépen fogalmazzak nem éli fénykorát. Annak ideén, ezen a környéken mindenkinek szívügye volt, hogy a világ ismerje meg a siklósi tájat, és a csodálatos borait. A környéken sorra nyitottak meg a vendégházak, fogadók, pincészetek. Ezzel állást teremtve, mint a helybeliek számára, mind pedig a messzebbről érkező, de dolgozni szerető emberek számára. A régió szép fejlődésnek indult, és tényleg egy gyöngyszem lett hazánkban. Manapság, mint azt említettem, nem a fénykorát éli a turisztikai iparág sem. De hová vezet ez, ha így marad?
Hanyatlás folyamata, avagy a hagyományaink elvesztése.
Sajnálatos módon, ha egy régió, elveszti azt a lehetőségét, ami a fennmaradásához szükséges, akkor elindul automatikusan néhány törvényszerű folyamat. Lehet hogy sarkosnak, vagy esetleg durvának tűni a példa, de Ózd ugyan ebben a csapdába esett annakidején, mikor a kohászatuk hanyatlani kezdett. Először, csak felületesen figyelt mindenki erre a problémára, de mára már sajnálatos módon, ki kell jelentenünk, hogy Magyarország egyik legszegényebb telelésévé, illetve régiójává vált. Aki tehette, elhagyta a várost, és messzebbi városokban kezdett el dolgozni, sok esetben az egész életét átcsoportosítva. Aki ott maradt, munkahely hiányában, rákényszerült az állam szerény segítségére, és segélyezésekből, próbálta fenntartani magát és családját. Ez automatikus elszegényedéshez vezet. Szintén törvényszerű a bűncselekmények megnövekedése, és az elöregedés a lakosság között. Ezeket láthatjuk manapság, minden bajba jutott településen. Természetesen Siklós, még nincs ebben a helyzetben, de ne várjuk ezt meg. Tudom, vannak más lehetőségek is a környéken, és az itt élő emberek nem a naplopásról híresek, de nagyon könnyű ebbe a helyzetbe kerülni. Nem vészmadár szeretnék lenni, de evvel foglalkozni kell, véleményem szerint. Önmagában a munkahelyek elvesztése is hatalmas probléma, de Siklós, egy nagyon egyedi helyzetben van. Itt még van egy olyan dolog, aminek az elvesztése Nemzetünk hagyományainak csorbításához vezetne. Hagyományaink szerves része, mint a táj jellegű borok, mint a népi szokások és viseletek. Ezek a kincsek szintén elvésznek, ha egy régió elszegényedik. Ezek a veszélyek fennállnak, és ha nem vigyázunk, bekövetkezhet, egy visszafordíthatatlan folyamat.
Van megoldás?
Persze ne nézzük ennyire borúsan a dolgokat. Nyilván nincs ekkora baj még azért. Ne is legyen. Ehhez főleg a szándék szükséges, és azok az elkötelezett emberek, akik felmérik a veszélyt még időben és minden áron cselekedni, szeretnének. Ez az ösztönös önvédelem, az ami megakadályozhat egy ilyen tragédia kialakulását. A turisztikai kincseket meg kell őriznünk, és vonzóvá kell tennünk a látogatók számára. Nem kis feladat, és tudom, hogy nem én találtam fel a Spanyol viaszt. Tudom, hogy komoly szakemberek dolgoznak ezen, s nekik is gondot okoz. Nem is az a célom, hogy bárkit kioktassak, vagy okosságokat mondogassak, de úgy érzem, ha nem történik valami, érdemi változás baj lehet. Azért mi is látjuk, hogy itt is elindult egy jelentős munkaerő elvándorlás. Több hitetéssel futottam össze a világhálón, ami erről, környékről lett feladva, mint például: szobalány állás Ausztriában, vagy borász technikusi állás Olaszországban. Ebből is lehet látni, hogy nem találják meg a számításukat az itt élő dolgozni szerető emberek. Éppen ezért sürgető valami megoldást találni, hiszen nem csak munka, de munkaerő, sem marad a térségben. Ha ez bekövetkezik, esély sincs rendbe tenni a problémákat. Hiszem pedig, hogy ez nem csak engem aggaszt, hanem nagyon sok Siklós, és körzetében élő, de remélhetőleg még azon is túl, élő embert.