A fejlődést nem lehet megállítani.

Mindenhová betette a lábát a változás. Ami nem is akkora baj, hiszen a fogyasztók örömére, mindig valami új, és jobb árucikk érhető el. A gasztronómia területén, meg kimondott nagy előnyöket hozott ez a folyamatos változás. Egyre finomabb és különlegesebb ételeket fogyaszthatunk, és egyre ínycsiklandozóbb italokkal kényeztethetjük magunkat. Mindenféleképpen mi fogyasztók vagyunk a nagy nyertesei ezeknek a változásoknak.

Gasztronómiai örömök.

Mivel, egyre kifinomultabb gasztro csodákkal találkozunk, nagyobb lehetőségeink nyílnak új dolgok kipróbálására, megkóstolására. A tradicionális ételek és italok, természetesen nem mehetnek a fejlődés rovására, de akár kiegészítve azokat, igen is megférhetnek egymás mellett. Sőt azok, aki a nagymesterei ezeknek a különlegességeknek, mindig a tradicionális ételekből, és italokból merítik ötleteiket. Ahogy mondani szokás: „induljunk el a kályhától”. Tegyük fel, fogy egy rendkívül finom étel elfogyasztása után, ami egy újszerű, de alapjaiban megtartva az alap ízeket, elfogyasztunk egy jó, és hozzáillő italt, majd utána egy kávékülönlegességet. Már most összefut a nyál a számban, ha csak belegondolok. Nagyon fontos a harmónia, mert a rossz választás, hiába egyenként, minden elem egy műalkotás, az összhatás katasztrofális lehet. Ilyenkor tönkretéve minden igyekezetet, és minden fejlesztő munkát. Az igazi ínyencek, nagyon kényesek az összhatásra, és mára már trendi ínyencnek lenni. Hisz mindannyian kicsit, szakértőévé váltunk, ételeink italaink fogyasztása értelmében. A világ megnyílt és nem csak a televízióban láthatunk különlegességeket, hanem a sarki közértben is megjelennek olyan alapanyagok, rendszerint amiket nem ismertünk idáig. Ezért kicsit mi is néha elcsábulunk, és a saját tudásunkhoz mérten, egy kísérletezésbe kezdünk. Egy kicsit másként fűszerezzük ételeinket, egy kicsit másként keverjük italainkat, de még a kávénkba is csempészünk egy kis változást. A sikerek nem maradnak el mikor egy jól összeállított menüt, ezekkel a kis apró változtatásokkal az ebédre meghívott barátaink elé tesszük. Egy kicsit mi is mesternek érezhetjük magunkat. Ez a fajtakísérletező kedv, vitte előre azokat az igazi mestereket, akik forradalmat hoztak ezen a területen is. Rengeteg képzést, és oktatást tartanak, világszerte, hirdetve, és átadva azt a tudást, amivel mindenhová el lehet juttatni ezeket a változásokat. Ezek a képzések rendre, egy nemzetközileg is elfogadott bizonyítvánnyal, teret adnak a további fejlődésnek.

Komoly képzés, kell a fejlődéshez.

Mivel ezeket a fortélyokat nem lehet ellesni otthon nagymamánktól a konyhában, és nem tanulhatjuk meg egy alap szakmai képzésen az iskolában, ezért fontos keresni a lehetőséget a további képzésekre. Az ezekre szakosodott tanítók, nem a padokban tanulták meg a fortélyokat, hanem a fogyasztókkal szoros szimbiózisban fejlesztették ki. Tehát hitelesen és pontosan tudják átadni ezeket a tudásokat számunkra. Sokan nem gondolnánk, hogy egy barista képzés, mennyi új dolgot adhat számunkra, és ezzel a tudással egy vendéglátó számára, mennyivel hasznosabb munkaerővé válunk. Mert egy kávét le lehet főzni egyszerűen, de ha megalkotjuk ezt a kávét és így kedveskedünk egy vendégnek, azt ő meghálálja és ez a vendéglátó minden esetben érezni fogja. Piacképesség szemszögéből megközelítve a dolgot, mindenféleképpen elmondhatjuk és kijelenthetjük, hogy aki nem halad ezekkel a fejlődésekkel, alul marad a fogyasztókért folytatott harcban. Egy barista tanfolyam Budapesten hatalmas segítség lehet. Ezek a képzések megfizethetők, de a tudás és az eredmény, megfizethetetlen. Ezért ösztönözzük magunkat, munkatársainkat, de még a főnökeinket is arra, hogy nincs jövő, ha nem látjuk azt amit követel. Verseny van ami fel van pörgetve, és egy kis késlekedés is óriási, sok esetben behozhatatlan hátrányokat okozhat.

Sokan tudják, hogy érdemes körbenézni, több helyen mielőtt meg szeretnénk vásárolni valami terméket. Mindegy, hogy egy kiló kenyérről, agy éppen egy autóról van szó. Olyan ár, és minőségbeli különbségek vannak, hogy sokszor el sem hinnénk azt. Gondolom ön is járt már úgy, hogy vásárolt valamit, és meg volt győződve arról, hogy igazán kedvező áron sikerült hozzájutnia a kívánt termékhez. De amikor kollegája, barátja, vagy családtagja kezében meglátott egy ugyan olyan dolgot, és kiderült hogy jóval kevesebb összegért vásárolta, mint ön, akkor azért egy igen rossz érzés fogta le. Talán csalódottság, talán irigység. Ez nem jó érzés, főleg ha nagy az árbeli különbség. Ezt a negatív érzést elkerülheti, ha körbetekintőbben vásárlunk. Minden esetben először a vágyunk kellett türelmetlenségünket kell legyőznünk, amit a keresett termék iránt érzünk. Sok esetben ez nem könnyű, főleg akkor, ha egy olyan dologról van szó, amire régóta vágyunk. De ha nem akarunk csalódni minden esetben ez a teendőnk. Nézzünk egy pár példát.

Mérlegelés.

Első lépés, hogy mérlegeljük, milyen termékre van szükségünk. Azt is vegyük górcső alá, hogy mennyire szükséges számunkra ez a dolog. De ne felejtsük el azt is, hogy milyen sürgős számunkra a vásárlás. Ezek mind egytől-egyig nagyon fontosak a tudatos vásárlásunk eredményességéhez. Ha esetleg van egy bukósisak akciósan, és alapos mérlegelés után is úgy döntöttünk, hogy meg kívánjuk vásárolni, ne kezdjünk el azon gondolkodni, hogy ha már olcsóbb volt, akkor veszek mellé még valamit, mert biztos ott fogunk belefutni abba a hibába, hogy a sisak mellé vásárolt árú ár érték aránycsalódást fog okozni számunkra. Biztosak lehetünk abban, hogy a mellékes termék, vagy drága, vagy pedig felesleges számunkra. Ezek igazából a kereskedelmi trükkök eredményei. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni. Mindig a kitűzött célhoz, és a mérlegelt eredményhez tartsuk magunkat.

Szinte láthatatlan trükkök, amik kizökkenhetnek.

Ha bemegyünk egy multinacionális áruházlánc üzletébe, azonnal láthatjuk, a rengeteg árút, ami csak úgy kiált, hogy vegyél, meg mert neked szükséged van rám. Miért van ilyen érzésünk? Ne feledjük, hogy ezek a cégek rengeteg pénzt költenek olyan szakemberekre, és kutatásokra, amelyek csak azzal foglalkoznak, hogy a betérő vásárlóra minél több terméket észrevétlenül rátukmáljanak. Nem is gondolunk rá, de elveszik a szabad döntési jogunkat azzal, hogy mi nem marketing szakemberek vagyunk, és nem ismerjük az ilyen manipulációs trükköket. Ne akarjunk ügyesebbek lenni náluk, mert ugye ők csak ezzel foglalkoznak, és nagyon is jól ismerik a vásárlási szokásainkat. Ők szakemberek ellentétben velünk. Persze nem azt mondom, hogy ne menjünk be ilyen helyekre, hiszen sok esetben ez elkerülhetetlen lenne. Inkább a tudatosságra, és az önmérsékletre hívnám fel a figyelmet. Ezt csak úgy tudjuk ebben a környezetben megtartani, ha nem a felesleges nézelődéssel, hanem a mérlegelt célunk megtartásával, haladunk végig a sorokon. Minél több időt töltünk egy ilyen környezetben, annál sebezhetőbbé válunk. Az idő, és a nézelődés a legveszélyesebb ezekben az üzletekben. Ezeknek az üzleteknek a gyenge pontja egy tudatos vásárló számára az, hogy messziről feliratozott, sorok vannak, és célirányosan tudunk haladni, ha nem hagyjuk magunkat kizökkenteni ebből. Tehát ha tudjuk, hogy mit szeretnénk vásárolni, akkor messziről benézzük az útirányt, és minél hamarabb odasietve, megszerezzük az adott terméket, és minél rövidebb úton és idővel a pénztárhoz sietünk fizetni. Ezek lehet, hogy első hallásra furcsának, és nevetségesnek tűnnek, de a leghatékonyabbak arra, hogy egy ennyire manipulált környezetben, megtarthassuk a vásárlás szabadságát.

Siklós, mint minden bortermelő vidék, az idegenforgalomra kell, hogy támaszkodjon, gazdasági szempontból. Ez  működött is nagyon hosszú ideig, de ez ugyan úgy mint minden iparág, hogy szépen fogalmazzak nem éli fénykorát. Annak ideén, ezen a környéken mindenkinek szívügye volt, hogy a világ ismerje meg a siklósi tájat, és a csodálatos borait. A környéken sorra nyitottak meg a vendégházak, fogadók, pincészetek. Ezzel állást teremtve, mint a helybeliek számára, mind pedig a messzebbről érkező, de dolgozni szerető emberek számára. A régió szép fejlődésnek indult, és tényleg egy gyöngyszem lett hazánkban. Manapság, mint azt említettem, nem a fénykorát éli a turisztikai iparág sem. De hová vezet ez, ha így marad?

Hanyatlás folyamata, avagy a hagyományaink elvesztése.

Sajnálatos módon, ha egy régió, elveszti azt a lehetőségét, ami a fennmaradásához szükséges, akkor elindul automatikusan néhány törvényszerű folyamat. Lehet hogy sarkosnak, vagy esetleg durvának tűni a példa, de Ózd ugyan ebben a csapdába esett annakidején, mikor a kohászatuk hanyatlani kezdett. Először, csak felületesen figyelt mindenki erre a problémára, de mára már sajnálatos módon, ki kell jelentenünk, hogy Magyarország egyik legszegényebb telelésévé, illetve régiójává vált. Aki tehette, elhagyta a várost, és messzebbi városokban kezdett el dolgozni, sok esetben az egész életét átcsoportosítva. Aki ott maradt, munkahely hiányában, rákényszerült az állam szerény segítségére, és segélyezésekből, próbálta fenntartani magát és családját. Ez automatikus elszegényedéshez vezet. Szintén törvényszerű a bűncselekmények megnövekedése, és az elöregedés a lakosság között. Ezeket láthatjuk manapság, minden bajba jutott településen. Természetesen Siklós, még nincs ebben a helyzetben, de ne várjuk ezt meg. Tudom, vannak más lehetőségek is a környéken, és az itt élő emberek nem a naplopásról híresek, de nagyon könnyű ebbe a helyzetbe kerülni. Nem vészmadár szeretnék lenni, de evvel foglalkozni kell, véleményem szerint. Önmagában a munkahelyek elvesztése is hatalmas probléma, de Siklós, egy nagyon egyedi helyzetben van. Itt még van egy olyan dolog, aminek az elvesztése Nemzetünk hagyományainak csorbításához vezetne. Hagyományaink szerves része, mint a táj jellegű borok, mint a népi szokások és viseletek. Ezek a kincsek szintén elvésznek, ha egy régió elszegényedik. Ezek a veszélyek fennállnak, és ha nem vigyázunk, bekövetkezhet, egy visszafordíthatatlan folyamat.

Van megoldás?

Persze ne nézzük ennyire borúsan a dolgokat. Nyilván nincs ekkora baj még azért. Ne is legyen. Ehhez főleg a szándék szükséges, és azok az elkötelezett emberek, akik felmérik a veszélyt még időben és minden áron cselekedni, szeretnének. Ez az ösztönös önvédelem, az ami megakadályozhat egy ilyen tragédia kialakulását. A turisztikai kincseket meg kell őriznünk, és vonzóvá kell tennünk a látogatók számára. Nem kis feladat, és tudom, hogy nem én találtam fel a Spanyol viaszt. Tudom, hogy komoly szakemberek dolgoznak ezen, s nekik is gondot okoz. Nem is az a célom, hogy bárkit kioktassak, vagy okosságokat mondogassak, de úgy érzem, ha nem történik valami, érdemi változás baj lehet. Azért mi is látjuk, hogy itt is elindult egy jelentős munkaerő elvándorlás. Több hitetéssel futottam össze a világhálón, ami erről, környékről lett feladva, mint például: szobalány állás Ausztriában, vagy borász technikusi állás Olaszországban. Ebből is lehet látni, hogy nem találják meg a számításukat az itt élő dolgozni szerető emberek. Éppen ezért sürgető valami megoldást találni, hiszen nem csak munka, de munkaerő, sem marad a térségben. Ha ez bekövetkezik, esély sincs rendbe tenni a problémákat. Hiszem pedig, hogy ez nem csak engem aggaszt, hanem nagyon sok Siklós, és körzetében élő, de remélhetőleg még azon is túl, élő embert.

A legjobb barátnőm végre férjhez megy. El sem hiszem, hogy én leszek, a tanúja, és a koszorúslánya is egyben.

Annával együtt örültem, mikor elárulta, hogy megkérte a barátja a kezét. Szeretem Ferit, mert körberajongja a barátnőmet, lesi minden pillanatát, hogy tehet a kedvére. Igazán szeretetre méltó a kapcsolatuk, és csak remélhetem, ha egyszer rám talál a nagy Ő, akkor énrám is így fog nézni.

Az esküvői előkészületek

Mindent el kell intézni pontosan, hogy semmi ne maradjon ki, vagy le. Templomi esküvőjük lesz, a fotózás, a helyszín, az esküvői torta…rengeteg elintézni való volt.

Persze az időpontot illetően, úgy rohantak, mintha muszáj lenne, még az is megfordult a fejemben, hogy netán terhes Anna. Persze felvilágosított, hogy nem erről van szó, de még tavasszal szeretnék az esküvőt megtartani, nem pedig nyáron, a 40 fokban. Megértem, sokszor beszélgettünk már erről, mikor álmodoztunk.

Régóta barátnők vagyunk, a barátságunk még az általános iskolában kezdődött, és mostanáig kitartott töretlenül.

Na de térjünk vissza, az esküvői előkészületekhez. A legfontosabb, a ruha! Anna édesanyjával, igen szoros kapcsolatot ápolt mindig, sokszor irigykedtem is érte. Egyértelmű volt, hogy a ruha kiválasztásánál ő is ott lesz, és ezt a fontos pillanatot szeretné vele is megosztani. meg tudom érteni, hiszen csak egy ilyen pillanat van, az ember életében.

A ruha variációk

Szóba került, a bérlés, a vásárlás, az egyéni tervezés, minden. Persze nem maradhat ki az életéből, a ruha felpróbálása, hogy melyik is áll neki igazán jól?. Volt róla szó, hogy rövid lesz esetleg, de az édesanyja kérésére, ezt az ötletet elvetette. Szeretné a lányát, talpig fehér menyasszonyi ruhában látni, amit meg tudok érteni. Egyszer nekem is az lesz.

Mindenképpen rövid ujjasat szeretett volna, vagy pántosat, de semmi képen sem pánt nélkülit, vagy hosszú újasat. A pánt nélküliben, mindig attól tartana, hogy kiesik a melle belőle, meg tudom érteni, én is tartanék tőle.

Az esküvői menüt természetesen együtt beszélik meg, és a tortát is, de a torta kortolásra, engem is elhívtak. Hú, micsoda sütiket kóstoltunk. Hogy lehet ennyi féléből választani?

Ami a „utazást” illeti, mindig is az volt, az álma, hogy hintóval menjen a templomba. A szülei számára, és a szűkebb család részére, felfogadnak, egy személyszállítással foglalkozó céget, így kényelmesen tud mindenki utazni.

Minden apróság kezd a helyére kerülni, és egyre közelebb van, a nagy nap.

Nagyon izgatottak vagyunk, ami az esküvőt illeti. Igyekszem majd nem elbőgni magam, és ezzel mindenkit megríkatni.

Mind a ketten írtak esküvői fogadalmat, amit ott fognak felolvasni a másiknak. Annáé nagyon megható, és őszinte. Beszél a szerelmükről, az odaadásról, a gondoskodásról, az öregkorról, mindenről. Amikor felolvasta, hogy véleményezzem, már akkor majdnem bőgtem, mi lesz velem később?

Remélem végre révbe ér a barátnőm, és boldog lesz!

Már számtalan találkozón voltunk, most éppen Siklós volt az úti célunk.

Mivel maga a rendezvény, három napos volt, és elég sok résztvevőt vártak, így egy a város melletti füves, reptérnek, az egyik oldalát zárták le számunkra.

Persze, mi is úgy készültünk, hogy egy, vagy két éjszakát lent töltünk, így a sátortól kezdve, a hálózsákokig, mindent vittünk magunkkal. Az idő is nekünk kedvezett, mert remek idő ígérkezett a hétvégére.

Az indulás

Péntekre terveztük az indulást, kora délutánra. Aznapra még volt pár elintéznivalóm, hogy el tudjunk szabadulni egész hétvégére. Szendvicseket készítettünk, aznapra, jól felpakoltuk a motorokat, talán kettő felé járhatott, mikor elindultunk.

A szél lágyan fújdogált, de jól esően hűtött minket a motoron. Ahogy fogytak a kilométerek, a hátunk mögött, úgy értünk, egyre közelebb, a célunkhoz. Körülbelül két és fél óra lehetett az út, közben megálltunk egyszer pihenni, és nem tudunk ellenállni, egy helyes út menti gyorsétteremnek. Hát nem is bánom, mert olyan finomat rég ettem, mint ott. Maga az étterem, nagyon picike, tényleg gyors kajálda. A tulaj, Ilonka néni, maga készíti a remek káposztasalátát, hús porhanyós, köretnek kérhetünk bármit, sült krumpli, rizs, amit csak szeretnénk, és mellé kenyér helyett, frissen sült pita jellegű kenyeret kapunk. Mennyi tényleg!

 Öt, hat óra körül járhatott az idő, mire odaértünk. Már szép számmal voltak ott motorosok, de persze autósok is. Volt aki lakókocsival ment, a kényelem, és az időjárás szeszélyei miatt is. mi felvertük a kis sátrunkat, kényelmesen elrendeztük bepakoltunk.

Már éppen vacsorázni szándékoztunk, mikor az egyik szomszéd, a sok közül, megjelent két pohárkával a kezében, és egy pálinkás üvegben, hogy köszöntsön minket. Igazán kedves gesztus volt tőle, és persze megkóstoltuk, házi barackpálinkát is. Hát mondanom sem kell, igencsak jóra sikerült. Kicsit beszélgettünk, aztán mondta, hogy szalonnasütés lesz nemsokára ha van kedvünk, csatlakozzunk nyugodtan. Na persze, szalonnát nem hoztunk magunkkal, nekem teljesen ki is ment a fejemből. Persze ez nem jelenthet akadályt mondta, hiszen van bővel, hoztak egy jó nagy táblával.

Magunkhoz vettünk jó pár doboz sört, ha már megyünk, ne üres kézzel menjünk mi se, és egy üveg házi gyöngyhagymával a kezünkben kerestük az ő sátrukat.

A nyársat mi faragtuk magunknak, a szalonnától kezdve, a krumpliig, hagyma, mindent kaptunk, amit szerettünk volna.

A tűz mellett jókat sztorizgattunk, mindenki mesélte,a maga élményeit. Szóba került, az ilyenkor mindig megvitatásra kerülő témák is, hogy ki milyen bukósisakot kedvel, javasol, zárt bukósisak vagy sem?!

Szerintem hajnal felé járhatott már majdnem, mikor én már kidőltem teljesen, és semmi másra nem vágytam, mint egy jókora alvásra.

A hétvége további része is olyan mozgalmasnak bizonyult, mint az első esténk.

Soha nem repültem még, és ha már itt voltunk, kihasználtuk a lehetőséget, és felmentünk egyesével, vitorlás repülőzni! Fenomenális élményben volt részünk, leírhatatlan volt az érzés, ami ott fent uralkodott. A repülő leszállta után, csak vigyorogtam, mint valami gyerek, persze, az adneralin, még dolgozott a testemben, és repült az is.

Vasárnapig maradtunk, utána indultunk haza. nagyon szuper hétvége volt, tele élményekkel, remélem, hogy a következő is ilyen lesz!

Valahogy a tanulás, soha nem volt az erősségem. Hiába szerették volna, szüleim, hogy jobb tanuló legyek, és jobban figyeljek oda. Ők mindig azt szerették volna, ha főiskolára megyek, aztán addigra majd csak benő a feje lágya, és jobban szeretek majd tanulni.

Hát gondolhatjátok, hogy nem így lett!

Én voltam, a család fekete báránya. De ez engem nem igazán zavart, gondoljanak, amit akarnak.

A szakma szeretete

Asztalosnak tanultam, szerettem a szakmámat. Azt gondolom, minden szép, és jó, megvan a fa megmunkálásában, én legalább is szeretem nagyon.

Mire elvégeztem, az iskolát, a szüleim sem bántak már, hogy nem főiskolára mentem, tudták, hogy fontos az, hogy szeressem a szakmámat.

Mennyivel jobb nekem, hogy azt csinálom, amit szerettem volna, nem pedig valami kényszer szakma eltartottai vagyunk, amit utálunk.

Te azt tanultál, amit szerettél volna?

Nekem számtalan ismerősöm van, aki nem szereti a szakmáját, mégis abban kényszerül dolgozni. Mennyire borzasztó lehet, gondoljunk csak bele.

A nyelv fontossága

Minden szakmának szüksége van valamilyen nyelvtudásra. A nyelvtanulást, manapság már nem is lehet kikerülni, mindenkinek kell, hogy legyen, legalább egy nyelv ismeretének. Te milyen nyelven beszélsz?

Miután én nem szerettem tanulni, elhatároztam, hogy most felnőtt fejjel fogok nyelvet tanulni. Sokáig gondolkodtam, hogy milyen nyelvet válasszak? A két fő nyelv volt a szempont, német, vagy angol? Miután, a számítógépnek, a fő nyelve, az angol, így az mellett döntöttem.

Böngésztem, az interneten, és találtam, egy jó angol nyelvtanfolyamot, amire úgy döntöttem, hogy beiratkozom.

Biztosan hasznomra fog válni az, ha ismerem a nyelvet, és ha véletlen valami angol mondatot, ír ki a számítógép, legalább nem esek kétségbe, hogy ez vajon mit jelenthet?

Persze, tudom, hogy nem fog, egyről, a kettőre menni, sokat is kell tanulnom, hogy valami meg is ragadjon, mivel amikor kellett volna nem figyeltem rendesen.

Milyen jó lett volna, ha akkor hallgatok a szüleimre, most lehet, minden könnyebb lenne. De persze, utólag sokkal könnyebb okosnak lenni.