A fejlődést nem lehet megállítani.
Mindenhová betette a lábát a változás. Ami nem is akkora baj, hiszen a fogyasztók örömére, mindig valami új, és jobb árucikk érhető el. A gasztronómia területén, meg kimondott nagy előnyöket hozott ez a folyamatos változás. Egyre finomabb és különlegesebb ételeket fogyaszthatunk, és egyre ínycsiklandozóbb italokkal kényeztethetjük magunkat. Mindenféleképpen mi fogyasztók vagyunk a nagy nyertesei ezeknek a változásoknak.
Sokan tudják, hogy érdemes körbenézni, több helyen mielőtt meg szeretnénk vásárolni valami terméket. Mindegy, hogy egy kiló kenyérről, agy éppen egy autóról van szó. Olyan ár, és minőségbeli különbségek vannak, hogy sokszor el sem hinnénk azt. Gondolom ön is járt már úgy, hogy vásárolt valamit, és meg volt győződve arról, hogy igazán kedvező áron sikerült hozzájutnia a kívánt termékhez. De amikor kollegája, barátja, vagy családtagja kezében meglátott egy ugyan olyan dolgot, és kiderült hogy jóval kevesebb összegért vásárolta, mint ön, akkor azért egy igen rossz érzés fogta le. Talán csalódottság, talán irigység. Ez nem jó érzés, főleg ha nagy az árbeli különbség. Ezt a negatív érzést elkerülheti, ha körbetekintőbben vásárlunk. Minden esetben először a vágyunk kellett türelmetlenségünket kell legyőznünk, amit a keresett termék iránt érzünk. Sok esetben ez nem könnyű, főleg akkor, ha egy olyan dologról van szó, amire régóta vágyunk. De ha nem akarunk csalódni minden esetben ez a teendőnk. Nézzünk egy pár példát.
Siklós, mint minden bortermelő vidék, az idegenforgalomra kell, hogy támaszkodjon, gazdasági szempontból. Ez működött is nagyon hosszú ideig, de ez ugyan úgy mint minden iparág, hogy szépen fogalmazzak nem éli fénykorát. Annak ideén, ezen a környéken mindenkinek szívügye volt, hogy a világ ismerje meg a siklósi tájat, és a csodálatos borait. A környéken sorra nyitottak meg a vendégházak, fogadók, pincészetek. Ezzel állást teremtve, mint a helybeliek számára, mind pedig a messzebbről érkező, de dolgozni szerető emberek számára. A régió szép fejlődésnek indult, és tényleg egy gyöngyszem lett hazánkban. Manapság, mint azt említettem, nem a fénykorát éli a turisztikai iparág sem. De hová vezet ez, ha így marad?
A legjobb barátnőm végre férjhez megy. El sem hiszem, hogy én leszek, a tanúja, és a koszorúslánya is egyben.
Annával együtt örültem, mikor elárulta, hogy megkérte a barátja a kezét. Szeretem Ferit, mert körberajongja a barátnőmet, lesi minden pillanatát, hogy tehet a kedvére. Igazán szeretetre méltó a kapcsolatuk, és csak remélhetem, ha egyszer rám talál a nagy Ő, akkor énrám is így fog nézni.
Mivel maga a rendezvény, három napos volt, és elég sok résztvevőt vártak, így egy a város melletti füves, reptérnek, az egyik oldalát zárták le számunkra.
Persze, mi is úgy készültünk, hogy egy, vagy két éjszakát lent töltünk, így a sátortól kezdve, a hálózsákokig, mindent vittünk magunkkal. Az idő is nekünk kedvezett, mert remek idő ígérkezett a hétvégére.
Az indulás
Péntekre terveztük az indulást, kora délutánra. Aznapra még volt pár elintéznivalóm, hogy el tudjunk szabadulni egész hétvégére. Szendvicseket készítettünk, aznapra, jól felpakoltuk a motorokat, talán kettő felé járhatott, mikor elindultunk.
A szél lágyan fújdogált, de jól esően hűtött minket a motoron. Ahogy fogytak a kilométerek, a hátunk mögött, úgy értünk, egyre közelebb, a célunkhoz. Körülbelül két és fél óra lehetett az út, közben megálltunk egyszer pihenni, és nem tudunk ellenállni, egy helyes út menti gyorsétteremnek. Hát nem is bánom, mert olyan finomat rég ettem, mint ott. Maga az étterem, nagyon picike, tényleg gyors kajálda. A tulaj, Ilonka néni, maga készíti a remek káposztasalátát, hús porhanyós, köretnek kérhetünk bármit, sült krumpli, rizs, amit csak szeretnénk, és mellé kenyér helyett, frissen sült pita jellegű kenyeret kapunk. Mennyi tényleg!
Öt, hat óra körül járhatott az idő, mire odaértünk. Már szép számmal voltak ott motorosok, de persze autósok is. Volt aki lakókocsival ment, a kényelem, és az időjárás szeszélyei miatt is. mi felvertük a kis sátrunkat, kényelmesen elrendeztük bepakoltunk.
Hát gondolhatjátok, hogy nem így lett!
Én voltam, a család fekete báránya. De ez engem nem igazán zavart, gondoljanak, amit akarnak.
A szakma szeretete
Asztalosnak tanultam, szerettem a szakmámat. Azt gondolom, minden szép, és jó, megvan a fa megmunkálásában, én legalább is szeretem nagyon.
Mire elvégeztem, az iskolát, a szüleim sem bántak már, hogy nem főiskolára mentem, tudták, hogy fontos az, hogy szeressem a szakmámat.
Mennyivel jobb nekem, hogy azt csinálom, amit szerettem volna, nem pedig valami kényszer szakma eltartottai vagyunk, amit utálunk.
Te azt tanultál, amit szerettél volna?
Nekem számtalan ismerősöm van, aki nem szereti a szakmáját, mégis abban kényszerül dolgozni. Mennyire borzasztó lehet, gondoljunk csak bele.
A nyelv fontossága
Minden szakmának szüksége van valamilyen nyelvtudásra. A nyelvtanulást, manapság már nem is lehet kikerülni, mindenkinek kell, hogy legyen, legalább egy nyelv ismeretének. Te milyen nyelven beszélsz?
Miután én nem szerettem tanulni, elhatároztam, hogy most felnőtt fejjel fogok nyelvet tanulni. Sokáig gondolkodtam, hogy milyen nyelvet válasszak? A két fő nyelv volt a szempont, német, vagy angol? Miután, a számítógépnek, a fő nyelve, az angol, így az mellett döntöttem.
Böngésztem, az interneten, és találtam, egy jó angol nyelvtanfolyamot, amire úgy döntöttem, hogy beiratkozom.
Biztosan hasznomra fog válni az, ha ismerem a nyelvet, és ha véletlen valami angol mondatot, ír ki a számítógép, legalább nem esek kétségbe, hogy ez vajon mit jelenthet?
Persze, tudom, hogy nem fog, egyről, a kettőre menni, sokat is kell tanulnom, hogy valami meg is ragadjon, mivel amikor kellett volna nem figyeltem rendesen.
Milyen jó lett volna, ha akkor hallgatok a szüleimre, most lehet, minden könnyebb lenne. De persze, utólag sokkal könnyebb okosnak lenni.