A motorolajokról mindent, ami igazán fontos egy nőnek

Most, kedves Olvasó megosztom veled azt a történetet, amire bizony még nőként is eléggé szégyenkezve emlékszik vissza az ember. Ha férfi lennék, akkor pedig egyenesen letagadnám, hogy eddig nem voltam birtokában ennek a tudásnak. Persze nem muszáj mindenkinek mindenhez egyformán érteni, de azért van az az alap, amit minden egyes férfi a fiának, a nő pedig a lányának meg kéne, hogy tanítson, hogy amikor az kikerül a való életbe, akkor ne legyen olyan kellemetlen helyzetben, amiben egyszer csak mi találtuk magukat. Nevezzetek szexistának, de igenis szerintem vannak olyan dolgok, amikhez egy nőnek nem feltétlenül kell érteni, viszont egy férfinek annál inkább, és viszont.

Ilyennek tartom például a személygépjárművek működési mechanikáját is. Egy férfinek sokkal könnyebben áll az agya a fizikai, kémiai síkokra, és sokkal inkább képes meglátni ezen szemléletekben az összefüggéseket. Míg egy nőnek jó, ha az leesik, hogy a motorolajok valójában nem is csak színtiszta kőolajat takarnak.  Vagy legalább is nem ilyen egyszerű az egész.

Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy meglátogattuk a siklósi barátainkat. Eddig mindig ők jöttek hozzánk, vagy együtt mentünk valamilyen fesztiválra, buliba, de most elérkezett a pillanat, hogy mi tegyük tiszteletünket náluk. Egy egész hétvégét náluk töltöttünk, közben megnéztük a kisváros nevezetességeit, körbe kirándultuk az egész térséget, de mindent egy kellemes kerti sütögetéssel kezdtünk. Ez volt a hiba, mert túlságosan megünnepeltük a nagy találkozást, és másnap reggel mind a négyen borzasztó fejfájással ébredtünk. A megbeszéltek szerinti korai indulást még egy csajos bevásárlással akartuk megelőzni, de akkor vettük észre, hogy a kocsink valami hibaüzenetet írt ki, és sajnos nem is volt hajlandó elindulni. Mivel a párom nem igazán ért az ilyen mechanikai dolgokhoz, ezért a baráti pár férfitagjának véleményére tudtunk csak hagyatkozni, aki pedig elviekben már meg is oldotta a problémát. A végső megoldáshoz azonban szükségünk volt motorolajra, így a baráti pár hölgy tagjával és a kocsijukkal nekivágtunk beszerezni az elengedhetetlen eszközöket. Még jó, hogy semmi konkrét utasítást nem kaptunk, így az első benzinkúton a legolcsóbb motorolajok közül választottunk és nagy boldogan mutattuk a szerzeményünket a fiúknak. Sajnos olyan szinten elképedtek, hogy kisebb vitát is eredményezett a motorolajokról kevés információnk okán beszerzett rosszabb minőségű kenőanyag.

Peti, a másik pár férfi tagja kiselőadásának köszönhetően ekkor tudtuk meg, hogy a motorolajok valójában kőolajszármazékok, melyek különböző adalékanyaggal olyan összetételű kenőanyagokat eredményeznek, melyek különböző fajtájú kocsikhoz alkalmasak. Azt is megtudhattam, hogy a legelterjedtebbek manapság már a szintetikusan, laboratóriumi körülmények közt előállított termékek, melyek sokkal jobbak a mi kocsinkhoz, és természetesen még véletlenül sem olyat sikerült vennünk. Ráadásul nem megfelelő volt az ásványi anyag összetétele sem így muszáj volt új motorolajt beszerezni. Ekkor már a fiúk is elkísértek minket és a benzinkút shopjában kiselőadást tartott a kedves barátunk az összes ott megtalálható motorolajról. Kicsit szégyenteljesnek éreztem, illetve eldöntöttem, hogy legközelebb, ha ilyesmire adnám a fejemet, csak webshopon keresztül vagyok hajlandó lebonyolítani a vásárlást, mert akkor legalább tisztességesen utána tudok nézni az összetételeknek és nem keveredek olyan kellemetlen szituációba, mint akkor, ott. Én még viszonylag jól jöttem ki a szituációból, mert nagy valószínűséggel nem sűrűn fogok arra a benzinkútra járni, de a barátnőm, aki szintén le lett korholva a tudatlansága miatt, mindig ott szokott tankolni, így sokkal jobban pirult, mikor rávilágítottak a fiúk a tudatlanságunkra.

motorolajokÖsszességébe véve jól éreztük magunkat, az autót is sikerült megszerelni, illetve a motorolajokról is tágult az információs adatbankunk, és mindezért cserébe csak egy 15 perces kellemetlen szituációt kellett túlélnünk. Valamint a barátnőmnek egy új, közeli benzinkutat kell keresnünk, legalább addig, amíg elfelejtjük a megszégyenülést.