Az én esküvőmön is ugyan az volt az esküvői videós, mint a legjobb barátnőmén!

Két éve ment férjhez a legjobb barátnőm, Anna. Az ő esküvői előkészületeiről akkor írtam is nektek. Maga a nagy nap is szuperül zajlott, minden csodás és romantikus volt, de Anna és Feri dominikai nászútjáról ezt már nem lehetett elmondani. Feri náthás lett, ráadásul kiderült, hogy ő az a szenvedős fajta, ami miatt erősen beárnyékolódott a paradicsomi kiruccanás. Meglepő módon Annának még az is megfordult a fejében, hogy elváljon. Nem akarok belemenni a részletekbe, de ha esetleg érdekel miért fordult meg ilyesmi az ifjú feleség fejében, akkor itt elolvashatod. Remélem nem lövöm le a „poént” előre, de végül természetesen nem lett válás a dologból és azóta is boldogságban, békességben élnek.

Nagy hírem van! Idén nekem is bekötötték a fejem! Férjhez mentem! Bizony, két éve még, mikor Anna esküvőjére készültünk, akkor még csak álmodoztam arról, hogy az én ajtómon is kopogtat majd a Nagy Ő és végre rám is rám talál a boldogság. Szokták mondani, hogy csak kérni kell és megadatik, velem pedig így is lett. Annáék esküvőjén megismerkedtem futólag egy jóképű férfival, akiről kiderült, hogy Feri egyik távoli rokona. Táncoltunk párszor és beszélgettünk kicsit, de végül nem adtuk meg egymásnak az elérhetőségeinket, és csupán egymás keresztnevét tudtuk.

Annak ellenére, hogy nagyon szimpatikus volt számomra Tamás (így hívják), az esküvő után nem fogtam bele őrült módon a felkutatásába. Úgy voltam vele, hogy ennek valószínűleg így kellett lennie, ha a sors úgy akarta volna, hogy behatóbban is megismerjük egymást, akkor valószínűleg már a helyszínen telefonszámot cseréltünk volna. Teltek a hetek az esküvő után, szinte már el is felejtettem Tamást, mikor egyik délután egy SMS érkezett a telefonomra. Tamás volt az!

Mint kiderült, ő nem akarta annyiban hagyni a dolgot, ezért miután Feriék hazajöttek a nászútról, addig zaklatta a vőlegényt, amíg meg nem szerezte tőle a telefonszámomat. Miután pedig azt megkapta, még vagy másfél hétig tartott neki, hogy összeszedje a bátorságát, hogy megkeressen. Hát nem aranyos? Amikor ezt bevallotta nekem, majd elolvadtam.

Egy szó mint száz, néhány randi után mindketten azt éreztük, hogy ez valami nagyon különleges. Két hónap után össze is költöztünk és elkezdtük tervezni az esküvőt. Nem volt ilyen tipikus lánykérős nagyjelenet közöttünk, valamiért, még ha ez furcsán is hangzik, az első perctől teljesen természetesnek tűnt, hogy mi össze fogunk házasodni. Ennek ellenére azért volt eljegyzési gyűrűm (amit nagyon imádok, mert gyönyörű!), de azt is együtt választottuk ki egy ékszerboltban. Lehet, hogy így nem a legromantikusabb, de így legalább tökéletes volt a méret és az ékszer kinézete is száz százalékig tükrözi az ízlésemet.

Idén augusztusban volt az esküvőnk, 5.-én, szombaton. Csak a család és a szűk baráti kör volt jelen az eseményen. A szertartás a dombtetőn volt a naplementében, az utána levő buli pedig a kedvenc éttermünkben, amit aznapra teljes egészészében lefoglaltunk.

Anna nagyon sokat segített nekem a szervezésben, ugyan úgy, ahogy az ő esküvőjén én is tettem neki. Általában hagyta, hogy mindent a saját ízlésem és kedvem szerint válasszak ki, egy dologhoz azonban foggal-körömmel ragaszkodott. Azt mondta, hogy a lagzim megörökítésére ugyan azt az esküvői videóst kérjem fel, mint aki az övéken is volt, mert akkor lesznek csak tökéletesek a felvételek. Mivel Annáék esküvőjén tényleg csodálatos képek és videók készültek, ezért természetesen egyet értettem vele, hogy csak ahhoz a céghez fordulnék.

És milyen lett a végeredmény? Egyszerűen mesés! Elképesztő, de még drónnal is csináltak felvételeket a ceremóniáról és a helyszínről! Korábban ilyesmiről még nem is hallottam, de amikor megláttam a végeredményt, elámultam.

Hálás vagyok, hogy az esküvőnket ilyen kreatívan és jó minőségben rögzítették nekünk, mert íg akármikor újraélhetjük a szép pillanatokat.